• Hé, az nem ér! Kiesett!
• Új dobást kérek! Az csak a nagy hullám miatt esett ki. Különben is nem volt jól meglocsolva a tábla.

A fenti párbeszéd kitalált, de elhangozhatott volna a Mayflower fedélzetén, 1620-ban Amerika felé hajózva, mivel írásos bizonyíték maradt fenn, hogy Pilgrim Fathers-ék a mai darts ősét játszották unaloműzőként.

Ennek a játéknak az eredete homályba veszik, de már az angol íjászok 1415-ben a franciák ellen vívott agincourt-i csata előtt is ezzel “edzettek”, valamint Boleyn Anna 1530-ban VIII. Henriknek dúsan díszített darts készletet ajándékozott.

Feltételezések szerint őshazája Anglia és valamikor, az eléggé tág időtartamú, középkorban keletkezett. Ez az egyik legrégebbi nyugat-európai ügyességi játék, bár harcosok használták a feltehetően fegyverből származó dart-okat, de már ekkor sem harci eszközként, hanem a gyakorlás illetve játék kedvéért.

Az angol gyarmati birodalom országaiból terjedt el és vált napjainkra az egyik legnépszerűbb szabadidős sporttá. Csak az Egyesült Királyságban közel 7 millió igazolt játékos van és szerte a világon több mint 22 millió ember játsza versenyszerűen valamint megbecsülhetetlen azoknak a száma, akik csak szórakozásból, baráti vagy családi körben hódolnak ennek a sportnak.

A jelenleg érvényben lévő versenyszabályok alapjait (mint annyi más játékét is) Nagy Britanniában dolgozták ki elsőként a XIX. század végén, majd 1924-ben megalakult az első brit nemzeti szövetség is. Az addig is népszerű versenysport fejlődésének nagy lendületet adott a TV-közvetítések nyilvánossága, valamint a dart kellékek technikai színvonalának emelkedése. 1976-ban megalakul a világszövetség, a WDF (World Darts Federation), mely szervezet kidolgozta a nemzetközi versenyek szabályait és lebonyolítási rendjét, a világranglista rendszert, felügyeli a versenyeket és segíti a darts népszerűsítését. A Magyar Darts Szövetség egy maroknyi lelkes ember jóvoltából 1991. decemberében alakult meg, majd 1992 óta tagja a WDF-nek. A szövetséget az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) is elismerte.

Két önálló szakágban: Steel, hagyományos acélhegyű nyilakkal dobálva, és Soft, azaz elektronikus dart gépeken játszva, több tucat klub és egyesület versenyzői mérik össze erejüket a magyar bajnoki címért, női-férfi egyéniben, valamint csapatban. A szövetségi versenyeken kívül nincs olyan hét, hogy az országban ne rendeznének valahol kihívásos vagy pénzdíjas bajnokságokat.

Sokan pikádóként ismerik, de Szerbhorváth György az 1997. évi Élet és Irodalom 50. számában “darcozás”-nak hívja, a pesti dart és az igazi nevén darts helyett, mivel azt sokkal természetesebbnek tartja, de nézzük meg mivel is kell játszani – akárhogy is nevezzük:

A darts kellékei

A darts játék alapvető eszközei: a darts tábla, a dobónyilak (a dart-ok), és a kiegészítő felszerelések (dobóvonal, eredményfelíró tábla, megvilágítás stb.).

A darts születésének korában a táblák szilfa törzsből kifűrészelt szeletekből készültek. Ezeket a táblákat, hogy ne hasadjanak el, illetve, hogy a rostjai a nyilak által ütött lyukakat kitöltsék, naponta locsolni kellett. A célterületet több körcikkre és szektorra osztották, melyek különböző értékűek voltak, és az egyes mezők dróthuzallal voltak körülhatárolva, hogy a dobás értéke egyértelműen megállapítható legyen, azaz az úgynevezett érintő dobásokat elkerüljék.

A tábla készítéséhez az idők folyamán nagyon sokféle anyagot felhasználtak. Kipróbálták például a parafát, a papírt, az állati szőröket, de készült plasztilinből is. A ma általánosan elterjedt táblák természetes vagy mesterséges rostszálak erős összesajtolásával készülnek. Így a modern versenytáblák a dél-afrikai szizal kender azonos szálvastagságú, mintegy 16 millió rostjából állnak, amelyeket a táblát körülvevő acélszalag körülbelül tíz tonna nyomással présel össze. A felhasznált jó minőségű anyag mellett a hagyományosan magas szintű gyártás biztosítja, hogy a Harrows, Unikorn, Winmau stb. táblák egy négyzetcentiméteren 12 ezer szúrást is elviselnek.

A tábla méretét tekintve is sok változáson ment keresztül (a manchester-i “long-end” tábla átmérője például csak 254 milliméter), de abban mindegyik megegyezik, hogy sugárirányú egyenesekkel és körgyűrűkkel különböző értékű területekre vannak osztva. A WDF versenyszabályzatában a legelterjedtebb táblát rögzítették, melynek nagyon sok neve van (London, Óra, Standard, Háromszoros, No. I.), de ez mind ugyanazt a kör alakot takarja, azaz egy húsz szektort és egy-egy duplázó illetve triplázó körgyűrűt tartalmazó játékteret, melynek közepén van a “bika szeme” (Bull’s-eye).

A tábla valamennyi mérete szigorúan szabályozva van:

• a játéktér külső átmérője, a duplázó gyűrű külső huzalának külső szélén mérve 340 mm,
• a teljes külső (a dart befogadására alkalmas, de pontérték nélküli területtel együtti) átmérő 453 mm,
• a duplázó és triplázó gyűrűk belső szélessége 8 mm, a triplázó külső széle a középponttól mérve 107 mm,
• a 25 pont értékű közép 31,8 mm-es, az ezen belül lévő 50 pont értékű úgynevezett bull 12,7 mm átmérőjű.

Az egymás melletti különböző értékű mezők zöld, piros, fekete és tört-fehér (sárgás-fehér) színűek, melyeket kör keresztmetszetű acélhuzal választ el egymástól. A kereskedelemben is kapható háromszög keresztmetszetű huzallal elválasztott mezőjű táblát versenyen nem szabad használni. A számozás egy levehető fémkarikán található, így ha a tábla egy bizonyos része elhasználódik, akkor középpontosan elfordítva egy új, például 20-as szektort lehet kijelölni, csak arra kell vigyázni, hogy ekkor a mező színe fekete, a benne lévő gyűrűk pedig pirosak legyenek.

A modern versenytáblákon kívül más táblatípusok is léteznek, melyeket általában csak bizonyos területeken használnak. Így például:

• Manchester Board, mely húsz körcikkre van osztva, keskeny duplázó, kicsi bull jellemzi és triplázó nincs rajta.
• Lincoln Board, nagyon hasonlít az előzőhöz, de a bull-t nem veszi körül körgyűrű.
• Fives Board (Ötös tábla), mely tizenkét körcikkre van osztva, de váltakozva csak 5-ös, 10-es, 15-ös, 20-as értékű mező van rajta.
• Target Board 7 db koncentrikus körgyűrűből áll, amelyek rendre 10, 20, 30, 40, 60, 80 és 100 pontot érnek.
• Tonbridge Board különlegessége, hogy a külső gyűrű a triplázó, melyen belül, azokon mintegy “ülve”, kis háromszögek találhatóak és ezek érik a dupla találatot.
• “Anonim” Board (nem adtak neki nevet) ugyancsak 20 körcikkre van osztva, de a belső triplázó-gyűrű helyett a szektorokban lévő körök jelentik a háromszoros értéket.
• a Concentric Board az 1700-as évek elején volt népszerű; meglehetősen szimpla céltábla, hiszen, mindösszesen 3 db 1, 2 és 3 pontos körből állt.

A fentieken kívül még számtalan tábla-fajta létezett/létezik pl. az ősrégi Staffordshire Board, melyen kétoldalt kis négyzetek találhatóak és leginkább gyakorlásra használják; vagy a Cricket Board, mely az azonos nevű játék táblás változata, csak ütő helyett dárdákkal játszák.

A ma használatos tábláknál (is) a hagyományok alakították ki a különböző értékű mezők rendszerét. Nem 1-től kezdődően, folyamatosan növekszik a mezők értéke, hanem egyfajta “össze-visszaságban”, de érdemes megfigyelni, hogy a 20-as szektor mellett az 1-es és az 5-ös található, a 19-esnél ugyanezek a 7-es és a 3-as, azaz kisértékű mezők, így a legkisebb hibázás is jelentős pontveszteséget eredményezhet. (Ezzel is fokozandó a játék izgalmát.)

Az első dobónyilaktól a ma használatosig (a táblákhoz hasonlóan) nagy utat tett meg a dart készítés, fejlesztés. Az “ős” acél hegyű volt, de fából készítve természetes tollazattal, esetleg egy kis ólom- vagy más fém-nehezékkel módosítva a repülési tulajdonságait. Később maga a dobónyíl-törzs fémből készült és a szára marad csak a fa vagy nád, melyre papír tollazat került; végül a technikai fejlődés eredményeképpen a tollak és a szárak különféle műanyagból készültek, a törzs pedig fémötvözetből.

A fentiekből is látszik, a dart/dobónyíl 4 elkülöníthető részből áll:

• a hegy
• a törzs
• a szár
• a toll/tollazat

Az elkülönítésnek, részekre szedhetőségnek az a jelentősége, hogy egyrészt a játék során tönkrement elemeket külön is lehet cserélni (nem kell eldobni az egészet), másrészt minden játékos a számára leginkább megfelelő összeállítást használhatja.

A dobónyilak közötti legnagyobb különbség az, hogy steel vagy soft típusú, azaz acél vagy műanyag heggyel van-e ellátva és ez egyúttal a maximális súlyát is meghatározza, hiszen a soft típusúak, az elektronikus dart gép védelmében, maximálisan 18 grammosak lehetnek.

A fém hegyek, melyek átmérője 2-2,2 mm, lehetnek különböző hosszúságúak (18-36 mm-esek), fixen rögzítettek vagy olyan megoldásúak, hogy rajtuk a törzs el tud fordulni (powerpoint, hammerhead), így is csökkentve a másodikként illetve harmadikként eldobott nyíl kipattanásának lehetőségét abban az esetben, ha az a már táblában álló dart törzséhez ütődik.

A törzsek (barell) alakjuk szerint sokfélék lehetnek, így hengeres (even) (egyenletes súlyelosztású), hordó (centre) alakú (ahol a súly a törzs középpontjában van), illetve a torpedó formájú (, amely “fejnehéz”).

Anyaguk szerint réz, ezüst-nikkel, vas-nikkel, króm-nikkel és wolfram (tungsten) nevű nehézfém különböző vegyületeiből és a nikkel ötvözetéből készülnek. A versenydartok wolfram tartalma 70, 80, 90, 95 sőt 97% is lehet, súlyuk pedig 18 grammtól 42-ig terjed. A fajsúly növelésének jelentősége abban áll, hogy a dart súlyát különösebb átmérő növekedés nélkül lehet növelni, így kisebb helyet foglalnak el a táblán, melynek a jól, “szorosan” dobó játékos esetében van komoly szerepe.

A biztosabb dobás érdekében a törzsek felülete általában nem sima, hanem bemarásokkal, recékkel van ellátva, holott aerodinamikai szempontból a sima volna kedvezőbb.

A versenynyilak tervezésekor és gyártásakor ma már kihasználják a számítógépes szimulációt, a minőségi dobónyilak súlyát 0,1 gramm pontossággal adják meg (százalékos eltérés mellett) és közlik, hogy ezen súlyt hány ezer dobásig garantálják.

A törzsbe szabványosított menettel csatlakoztatható a szár, melynek anyaga fém vagy műanyag, (hossza és súlya változó lehet) és ennek végére erősíthető fel a papír, műanyag, fém vagy fém erősítésű műanyag toll, mely esetleg valódi tollból is készülhet. A toll rögzítése lehet stabil, de van olyan is, mint a papírból készült forgó.

A különböző hegy - törzs - szár és tollazat kombinációból mindenki a számára legmegfelelőbb aerodinamikai tulajdonságú készletet tudja összeállítani és már csak rajta múlik, hogy a sok-sok játékban miképp szerepel.

A kártyához hasonlóan, ahol egy paklival többféle játék is játszható, a darts esetében is érvényes, hogy az előzőekben leírt különleges táblákat nem is számítva, a standard versenytáblán számtalan módon mérhetik össze tudásukat, ügyességüket a “darcolók”.

A teljesség igénye nélkül néhány játék leírása:

• 501 vagy 301 (Double in / Double out)

A leggyakrabban játszott játék (különösen versenyeken), melynél mindkét játékos (vagy csapat) 501 ill. 301 pontról indul és a 3 dobás összesített pontértékét folyamatosan levonják. A játszmát az nyeri, aki elsőnek éri el nullát, úgy, hogy az utolsó befejező dobása pontosan nullát eredményez. Az utolsó dobás lehet “sima” is, de ez általában a kezdőknél fordul csak elő, a már gyakorlottak dupla vagy tripla szektorbeli dobással szállhatnak ki (Double out). Ha pl. 10 pont van hátra, akkor a dupla 5-t kell eltalálni és, ha ehelyett a 20-as mezőbe fúródott a dart, akkor ez a sorozat nem ér és visszaáll az eredeti, 10 pontos hátralék. A Double in azzal nehezíti a játékot, hogy a visszaszámlálás csak akkor kezdődik, ha a játékos bármelyik duplázó szektorba talál - ez is beleszámít már a levonásra kerülő összpontszámba -.

A Double in esetében természetesen teljesíteni lehet a kiszállót triplával is (Master out).

A kiindulás lehet 701, 1001, de 10001 sőt 1000001 is!

• Shanghai

Többen is játszhatják. A szektorokat sorban kell teljesíteni, azaz elsőnek az 1-es, majd a 2-es és 3-as mezőt kell eltalálni. Aki valamelyik értéket eltévesztette (szektort átugrani nem szabad!), addig kell rádobni, míg nem sikerül. Az érvényes dobások pontértékét 7 körön keresztül össze kell adni (a szektorok teljesíthetőek sima, dupla vagy tripla dobással is) és a több pontot összegyűjtött a győztes. A játékot azonnal megnyeri az játékos, aki az egy sorozaton belüli 3 dobásával úgy teljesít 3 szektort, hogy közben (tetszőleges sorrendben) dobott egy simát, egy duplát és egy triplát -> azaz Shanghai-t.

• High score

A legegyszerűbb játék, a dobások pontjait össze kell adni és aki hamarabb eléri vagy átlépi az előzőleg megállapított ponthatárt, az a győztes.

• Bullmasters

A játékosok egyikének 10 körön keresztül high score-t kell dobni, azzal, hogy csak a 40 pont felettit számítják be (vagyis dobott 60 pontból csak 20-t írnak fel), eközben a másik fél a tábla közepét célozza és, ha a bull-t (50 pont) vagy kis bull-t dob (25), azt veszik csak figyelembe. A következő 10 körben cserélnek és a 20 kör után többet elérő játékost hirdetik ki győztesnek.

• Crickett

Ezt is a standard táblán kell játszani, tehát nem az előzőekben leírt, hasonló nevű táblán. A játék célja, hogy a 15-ös és a fölötte lévő szektorok, valamint a bull háromszoros értéken teljesítve legyen minél kevesebb nyíllal, melyet tetszőleges sorrendben lehet megdobni. Tehát egy tripla dobással teljesítve van a szektor, a dupla mellé még legalább egy simát dobni kell. Az általunk már igen, de az ellenfél által még nem teljesített szektoron pontokat gyűjthetünk (ezzel is színesítve a játékot), majd az összes kötelező szektort teljesített és több pontot begyűjtő játékos nyeri a meccset.

• Név nélkül

A külön-külön tábla előtt álló játékosok felváltva mondanak egy-egy teljesítendő szektort, majd aki kevesebb nyílból teljesíti azt, az a nyertes.

Ugyanez, azzal a különbséggel, hogy nem kevesebb dartból, hanem rövidebb idő alatt kell megdobni a bemondottat. El lehet képzelni, hogy milyen rohangálás kezdődik a teljesítendő szektor elhangzása után (és másnap csodálkozik, hogy miért is van izomláz a lábában?).

A versenyek tisztasága és egyöntetűsége miatt, természetesen, előbb vagy utóbb megjelent a szabályok kidolgozásának igénye, melyben élen jártak az angolok illetve minden nemzet megpróbál igazodni a WDF nemzetközi versenyszabályzatához. Az alábbiakban ebből, illetve a Magyar Darts Szövetség soft versenyszabályzatából idézek:

• A játékos dartjának hossza nem lehet több 30,5 cm-nél, súlya pedig maximum 50 gramm. (WDF és a steel-re vonatkozik)
• A játékos hozza a saját dartját, amely hossza nem lehet több, mint 18 cm, a súlya nem lehet több 18 grammnál. Az eltérés minkét esetben + 10 %. (soft)
• Egyszerre egy dartot dobunk kézzel, kézből. Egy dobássorozat maximum 3 dart eldobását jelenti. (WDF, soft)
• Ha a játékos dobás közben megérint már a táblában lévő dartot, a dobássorozat befejezettnek minősül! (Kivéve, ha a dart az elektronikus gépnél beszorul és a kijelző hibát mutat.) (WDF, soft)
• Azok a dartok, amelyek a táblából kiesnek a dobássorozat befejezése előtt, valamint a földről felvett dartok nem számítanak. (WDF – steel)
• A találat akkor érvényes, ha a dart bent marad a táblában vagy pedig érinti a darts tábla felületét úgy, hogy a kijelzőn értékelhető találatot mutat. (soft)
• A táblából visszapattanó dartokat újradobni tilos. (WDF, soft)
• A sokallási szabály a következő: ha a játékos magasabb pontszámot dob, mint ami szükséges a játék befejezéséhez, vagy a játék befejezéséhez szükséges számot dobja meg anélkül, hogy duplát(triplát) dobna, vagy 1 marad, akkor az a dobás nem számít, és az eredmény azonos marad a dobássorozat megelőzőjével. (WDF, soft)
• A darts táblát úgy állítsuk be, hogy a 20-as számmal jelölt szegmens fekete színű legyen és középen, a tábla tetején helyezkedjen el. (WDF)
• A táblát úgy függesszük fel, hogy középpontja függőleges magasságban 173 cm magasan legyen. (WDF – steel) A gépeknél így van eleve beépítve.
• A dobóvonal elhelyezése a tábla síkjától 2,37 m távolságra, horizontális síkban a darts tábla középpontjából lelógatott függősúly tengelyvonalában van. (WDF, soft)
• Játék közben a játékos csak úgy dobhat el dartot, ha a lába a dobóvonal mögött van. (WDF, soft)

A felsorolt szabályok csak a dobás, találat és tábla elhelyezéshez szükséges legalapvetőbb információkat, megkötéseket tartalmazza, ezeken kívül még nagyon sok dolog szabályozásra kerül, így a világítás, a rendszabályok, a nevezés, a sorsolás, a játék rendje, a gyakorlás lehetősége, a követendő magatartás, a ruházat, a versenyek lebonyolítása, a kizárás stb.

A végére pár megszívlelendő előírás a magyar soft versenyszabályzatból:

Minden versenyen résztvevő hivatalnok és versenyző tartózkodjon a dohányzástól és alkoholfogyasztástól, miközben versenyeznek, interjút adnak, bemutatkoznak, vagy díjat vesznek át.

Játék közben a játékosok adják meg a tiszteletet az ellenfélnek! Tartsák vissza magukat minden, az ellenfelet sértő megnyilvánulástól, mint durva beszéd, vagy gusztustalan magatartás! Legyenek sportszerűek! Ezen értendő: nem szabad meccset leadni, játékot késleltetni, vagy az ellenfelet a dobásban bármi módon zavarni.

A fenti magatartási szabályok megszegőivel szemben a kizárás illetve a játék elvesztése van kilátásba helyezve és általában van visszafogó ereje, de azért a kisebb (“finomabb”) zavarások eléggé mindennaposak és sokszor az amúgy is ideges játékost alaposan kizökkenti -a már megtépázott- nyugalmából. Ilyen pl. ha a dobó játékos mögött “véletlenül” leejtik a dartot vagy “suttogva” konzultálnak a segítővel, de hasonlóképp zavaró lehet az is, hogy a dartok kihúzása után, a táblától visszajövőben mintegy nekimegy a dobóállásba elhelyezkedő ellenfélnek, vagy nem megy a dobó mögé, hanem a látószögében maradva “meredten figyel”.

A darts készlet kiválasztása, összeállítása, a játékok, szabályok megismerése után itt az idő, hogy magáról a dobásról is essen egy pár szó.

A legfontosabb, hogy hogyan állunk oda a rajtvonalhoz, milyen testhelyzetet veszünk fel dobás közben, hiszen a pontos célzáshoz elengedhetetlen az egyensúly megőrzése.

A jobb kezeseknél leginkább javasolt, ha a jobb láb közvetlenül a rajtvonalnál, a bull-lal szemben van, míg a bal láb kissé hátrább, enyhén kifelé fordítva. (Bal kezeseknél természetesen fordított a felállás.) A sarkak dobás közben ne emelkedjenek fel. A dobás közben amennyire csak tud behajolhat a dobó (csak a lábainak kell a dobóvonal mögött maradnia), de ez még sem javasolt hiszen könnyen egyensúlyát vesztheti, sőt egy idő után a háta is megfájdulhat.

A dobáshoz az egyik dárdát a jobb kezünkbe fogjuk, a másik kettőt pedig a balba oly módon, hogy a látóhatárunkon kívül essen. A dárdát 3 vagy 4 ujjal megfogva (kinek melyik a biztonságosabb), lazán, előbb függőlegesen tartva, (közben szemünket a célra összpontosítva), majd vízszintes helyzetbe hozva, áll illetve fül magasságig emelve -ügyelve, hogy ne érjen hozzánk- a karunkat kinyújtva (csapás szerűen) a cél felé dobjuk. Csak akkor kell elengedni a dartot, ha a kezünk ki van nyújtva teljesen. Figyelni kell a laza csuklóra is.

Lehet, hogy furcsának tűnik, de mint minden sportnál, itt is, lehetőség szerint be kell melegíteni a láb-, derék-, kar-, hát- és nyakizmokat.

Az első sikertelen dobások után hamarosan biztosan beletalál minden kezdő a táblába, még, ha nem is az általa óhajtott szektorba. Ekkor jön el az ideje a szisztematikus gyakorlásnak, melynek első lépcsője, hogy az egy sorozaton belüli dartokat szoroson egymás mellé, “csokorba” próbáljuk dobni és, ha ez már megy, akkor ezt csokrot kell a kiszemelt mezőbe irányítani. A következő lépcsőfok a szektorok belső, külső részének, a duplázó és triplázó mezőknek az eltalálása, szépen sorban, pl. az óramutató járásának megfelelően.

A gyakorlás során mindenki kialakítja magának a legmegfelelőbb mozgássort, illetve a legjobb készletet is összeállítja ehhez.

A versenyek során természetesen lehet találkozni olyan felállásokkal is, melyek nem a fentebb leírtaknak felelnek meg, és mégis eredményesek, csak furcsák, ilyen pl.:

• a dobóvonalon nem a képzeletbeli tengelyben, hanem attól lényegesen messzebb, a jobb oldalon állva, a dartot jobb kézben, szinte vízszintesen tartva, egy kaszáláshoz hasonló, közép felé irányuló csapással dobja el – és talál! vagy
• a dobóvonal mögött, szinte összezárt, párhuzamos lábbal állva, mindkét kéz lazán a törzs mellett kinyújtva (mintha fejben célozna csak), azután egy hirtelen mozdulat és megvan a szektor, de
• van a jégkorcsolyában megszokott “mérleg” figura is, melynél az a csoda, hogy nem esik orra.

 Darts rekordok

A versenyeken kívül, egyéb módon is szeretnek bizonyítani, kitűnni a többiek közül az emberek, miért lenne ez másképp a darts sport esetében is.

A Darts World Magazin évente, februárban és augusztusban teszi közzé a darts rekordjait, legalábbis amelyikeket a magazin által kiadott, hivatalos jegyzőkönyvekben számukra elküldenek.

A rekordok lehetnek magas pontértékű játszmák, állóképességi, időhöz kötött vagy egyéb rekordok. Egyének illetve 3-10 fős csapatok részvételével. Jellemzően a darts általános szabályait a rekord-kísérletnél is be kell tartani, ezen kívül van néhány, csak ide vonatkozó szabály, melyek teljesítése a rekord érvényesíthetőségének a feltétele.

A dartsosok közül Roy Edwin volt az, aki 9 nyíllal teljesítette az 501 dupla kiszálló játszmát, úgy hogy az első nyila is dupla volt, azaz Double in/Double out.

John Lowe szintén 9 nyíllal teljesített, de ő ezzel az eddigi legmagasabb pénzdíjat, 102000 angol fontot tehetett zsebre.

Egy 5 fős csapat Huddersfieldben, 1983. márciusában 25 dartból teljesítette az 1001-et.

Cliff Inglis a Devonbelo Bromfielf Men’s Clubban 19 nyílból 1001 DO-t dobott, 1989. március 23-án Jocky Wilson Londonban teljesítette ugyanezt.

Alan Powling és Eddie Davies 48334 nyilat dobott el ehhez 1985. november 25-én Digmoorban.

Egy 8 fős csapat 1987. június 12-13-án 36750 eldobott nyílból teljesített.